vasárnap, július 05, 2009

Könyvklub és sütemény

Posted by Picasa

Dorothy a hét elején felvetette, hogy milyen jó lenne felmenni Pestre a Corbijn-kiállításra, aminek nagyon megörültem. De ahogy az lenni szokott, egy rakás dolog, első sorban a menetrendekhez való rossz viszonyom miatt itthon maradtunk.
Mit lehetett tenni helyette? Hát sütit sütni!

A legutóbbi Magyar Konyhából néztem ki egy végtelenül egyszerű kis süteményt, amit a boltban megvásárolt leveles tésztából röpke fél óra alatt el lehet készíteni. A kellemesen ropogós tészta csodálatos harmóniát alkot a citromos-vaníliás túrókrémmel. Az eredeti recept szerint egy fél barackot is kellene rakni a közepére, de én inkább kihagynám. Persze ezt nem látatlanban mondom, hiszen kipróbáltuk úgy is, de a barackot savanyúnak ítéltük (nem tudom, ehhez mennyi köze van a sütésnek), ráadásul a tésztát is átáztatta. De a sima túrós forgó rendkívül finom, nagyon ajánlom!



Tegnap rájöttem, hogy A Jane Austen könyvklubot még mindig nem láttam, annak ellenére, hogy milyen régóta rajta van a listámon. De miután könnyed esti butaságra vártam, és megnéztem az Egy boltkóros naplóját, Hugh Dancy miatt újra előtérbe került ez a film is.

A Confessions of a Shopaholic gazdag a szép, színes és friss képekben, viszont a legnagyobb negatívumát már az első 5 percben fel lehet fedezni: a soundtrack egy merő borzalom! Az alaptörténet szokásos, kedves, aranyos lenne, csak éppen semmi sem támasztja alá az eseményeket. Isla Fischer viszont tényleg remek komika, olyan magánszámokat ad elő ebben a 104 percben, hogy ezután semmi kétségem sincs afelől, hogy Sacha Baron Cohennel az ég is egymásnak teremtette őket. De a film sajnos még így is nagyon szörnyű. Pedig a karakterek egész jók, a színészek sem rosszabbak az átlagosnál (mondjuk Hugh nálam eddig csak az Estében tarolt, pedig az a film sem nyújtott a szépségénél több élményt) és néha a párbeszédek is egész jók. De összességében rossz az egész. 5 csillagot adtam neki imdb-n (a világ ítéletének átlaga eddig 5.7*).

A The Jane Austen Book Club azért klasszisokkal jobb. Ez sem bővelkedik izgalmakban, de pont csak annyira lassú, amennyire az élet maga. :) Témája a kedvencem: emberek és kapcsolataik. Itt az az extra, hogy mindenki egy Jane Austen-szereplő mögé bújva meséli el a történetét, a karakterek kapcsolatait elemezve és összehasonlítva próbálják megbeszélni a saját problémáikat. Nem túl mélyen szántó, de azért némi egészséges gondolkodásra ösztönöz. Kellemes, kedves, szivet melengető. Olvasásra és pozitív gondolkodásra invitáló. Adtunk is neki 7 csillagot. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése