hétfő, október 05, 2009

Nap & Hold

Még mindig szeretek vonatozni.
Tegnap volt az utóbbi idők leggyönyörűbb naplementéje. Annyira szép volt az ég: a színek, a formák, minden! Olvasni akartam, de nem tudtam levenni a szemem az izzó korongról. Belenéztem, egyenesen a közepébe, és fél órán át csak bámultam. Nem figyeltem semmi másra, a vonatból is csak a sípja, az emberekből is csak egy felkiáltás maradt meg ("semmi sem jobb a nyári Bombasticnál!"). Azt hiszem, kifolyt a szemem. De élveztem.
Az átszállásra negyed órát kellett várni. Az épületek eltakartak minden természeti képződményt. Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy zenébe merüljünk.
Az IC-n már csak állóhely jutott, de nem bántam. Befészkeltem magam az ajtó mellé, a sarokba és néztem a másik, tökéletesen szabályos korongot. A világ szép. Az élet...

És próbáltam megérteni. A(!) könyv is eszembe jutott. Ilyen egyszerűen nincs. És mégis. Biztos, hogy érteni akarom? Fura vagyok. Nem is én vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése