vasárnap, május 27, 2012

Fáradtság és helyesírás

Hihetetlen, mennyire ki tudok borulni, ha rossz jegyet kapok. Konkrétan egy hármas miatt fakadtam a héten majdnem sírva, ami egyrészt röhejes, ha azt veszem, hogy BA-n majdnem végig hármas volt az átlagom, másrészt viszont bosszantó, mert csak a saját magamat okolhatom miatta. Mármint nyilván, a rossz jegyek 98%-a saját hiba következtében szokott bekövetkezni. Én most késtem egy beadandó leadásával, és nem csak egy napot. Rosszul számítottam ki az időmet, túl sok dolgot vállaltam el (majd ezekről is mesélek, stay tuned), de egyszerűen nem hagyhattam ki a kapott lehetőségeket. Közben egy hosszú gázszünet miatt keveset ettem (gyorsan meguntam a szendvicset, és nem volt se erőm, se ihletem kitalálni valami mást), ami a koránkeléssel együtt (egy héten át 7:30-kor keltem, ami titeket lehet, hogy megmosolyogtat, de rám nagyon rossz hatással volt) gyönyörűen leszívta az összes energiámat, így hazaérve csak zombultam a képernyőre meg a billentyűzetre, és az istennek sem akart összejönni, hogy minden elkészüljön időre. Bár, egy ilyen hajnalban írtam meg a legutóbbi cikkemet, ami egészen jól sikerült most, de csak mert sikerült elég érdekes témákat találni hozzá. Mondjuk a mai és tegnapi alvásmennyiségem összesen majdnem kitett egy napot, úgyhogy remélem, a hosszú hétvége maradék felében rá tudok végre kapcsolni. Sőt, igazából holnap már nem szándékozom csinálni semmi hasznosat. Ha ma végeznék mindennel, akkor holnap csak a napot szeretném élvezni. Ez a terv.


Emlékszem, az első könyv, amit már direkt az iskolára vettünk, az A magyar helyesírás szabályai volt. ha nem tévedek, Tiszakécskén vettük, '93-ban (még nem voltam egészen hat és fél éves), és hazaérve egy Mickey egeres füzetborítót applikáltunk rá, hogy tartós védelmet kapjon, mégis csak egy kincsről volt szó. A borítót alig pár éve szedtem le róla, viszont alsós korom óta nem forgattam könyvet - egészen mostanáig. Gyerekkoromban híres voltam a pontosságomról, a nyelvtani helyességemről, erre mostanában azon kaptam magam, hogy ugyan tisztában vagyok a kivételekkel, meg a j-ly használatával, de például fogalmam sincs, mi alapján írom egybe és külön a szavakat. Természetesen, miután ezt tudatosítottam magamban, szintén egy hajszálon múlt, hogy ne törjön el a mécses, de kihívás elfogadva: újra meg fogok tanulni magyarul!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése